Szintetikus eső hull
Halott babonák ébrednek
Kacagnak a kelepcékbe zártakon
Aki szabad meneküljön
Aki még él és nem fogoly
Angyaltánc lengi körül
Hívatlan boldog angyalok,
Aszfalt szélén kószáló kóborok
Ki gyújtotta fel a tüzeket?
Kiszáradt folyók partján csontvázak után kutatva
Tudományos tökéllyel, látva az izzani vágyó
Romlott kupolákat, templomok ágytálát
És minden bűzlő hazugság kontár őrületét
Én voltam e bűnök szülőatyja
S a piszkos munkát pribékjeim végezték
Míg ásítozva tekergettem az időt
Nincs más csak a rettenet
Nincs más, mint az élettelen élet
Ez a halál előtti mozdulatlanság
Az ablakkeret ágyamból egy festmény rámája
A kert, ahol madarak éneke fájdalmasabb
Mint az ipari hangok kíméletlen zümmögése
A csalogány szerelmét hívja
Nekem a halál dalol
Nem akarod hallani utolsó kívánságom
Tomboló lármáját, félelmét
Veled vesztem, aki vagyok, vagy lehettem volna
A testből végül eltűnik a szent varázs
Marad az értelmetlen tragédia nyaktilója