Öngyújtó lángja. Egy uszájon vagyunk.
2035-re, a Zöld Láng vírus hatásaként az egyén élete, és anyagi biztonsága jelentõsen felértékelõdött, s mindazok, akik veszélyesek voltak erre nézve, különlegesen szigorú bánásmódban részesültek a fejlettebb országokban. A bûnözõkrõl beszélek, persze. A legpitiánerebb autó tolvajoktól a sorozatgyilkosokig mindannyian a legvadabb körülmények közt kellett leéljük életünket, mely persze a szaporodásba vetett szinte már reménytelen hit miatt gondosan õrzött helyeken elméletileg az örökkévalóságig tarthatott. Szökés esetén a bûnözõ körözési kódszámot kapott mely egy betûbõl, és egy számból állt. Akcióim relatív vértelensége miatt megúsztam a C3-as körözési fokozattal. Viszont valószínûleg én voltam az egyetlen alkalmas ember a Földön, aki két-három A5-öst tudtam irányítani egy-egy bevetés alkalmával. Ha jól sejtem, csapatmunkában simán megkaptam volna az A0-ás rendszámot.
Feltûnik Grons és Nick. A Zippo lángja kialszik.
A Nagy Greg terasza. A sziklákon megtörõ hullámok hangja.
- Szóval.... - kezdi Gregorij - kettõ hét alatt, összesen kettõ ember.
- Ja, ja - Jack totál belõve, hálás, akár egy kölyökkutya.
Megérkezik a pincér, ódivatú, címkés whisky és narancslé sorakoznak a tálcán.
Egy mobilt is átadna fõnökének. Greg csak felhúzza szemöldökét, mire amaz gyors orosz nyelvû magyarázkodásba fog. Greg szintén oroszul felel: - Nem fog elmenni a kislány, ha tényleg kifutott a pénzébõl, késõbb, késõbb...- azzal eltolja magától a telefont.
- Tudod, Jack...barátom, ez az, amit sohasem értettem benned. Elõre kiválasztod, ki fog megfelelni, aztán ezeket haza is hozod, vagy... ez szinte már filozófiai mélység... Sebaj, chirio! Megemeli poharát.
Jack megvonja a vállát, vigyorog, szintén poharat emel, majd egy hajtásra bedobja az egészet.
- És ez a félelmetes önuralom, hány éve is, sem alkohol, sem szex, egészen a...
- Hét éve. - vág közbe J., s látszik, kezd kijózanodni.
- Az egyetlen....khm...probléma, ami felmerülni látszik az elmúlt két hónap Kolumbiájával kapcsolatban... - Jack közbevágna, ám Greg leinti - Nem ez a két idióta. Nem. Amire gondolok, egy picit más jellegû, édes fiam.
Jack hátradõl, összefont karokkal.
- Ez a kis por, amit én itt neked összerendelek hétrõl-hétre, gyermekem, egy vagyonba kerül - magyarázza orosz akcentussal és hangsúlyozással Greg. - Egy vagyonba.
- Nem értem... - kezdené Jack, de a mázsás tömegét elõredöntõ Greg leinti.
- Ahhoz, hogy dolgozz, fiam, nincs szükség erre a szarra. Éppen ellenkezõleg, éppen ellenkezõleg.
- Azt beszéltük meg....- ismét sikertelen az apelláta.
- Azt beszéltük meg, biztosítom a munkakörülményeidet. Az, hogy te megrendelteted velem a pihenõnapokra a világ legdrágább lelki - harákol egyet, mintha köpni készülne - fájdalomcsillapítóját: ez a te problémád, Jack. Te kérted: "Nem lehetne..."- utánozza a másikat - dehogynem lehetne! - csattan fel egy pillanatra, aztán visszasüllyed nyugalmának végtelen hájtengerébe.
- De ne keverjük össze a munkát a pihenéssel, ne! - folytatja, majd elfordul, mintha csak lenyugodni készülõ napot szemlélné. Vérig van sértve.
Két hónap Kolumbiai irtó hadjáratáról, beszélsz, bazdmeg, ahol katonai táborok váltak a földdel egyenlõvé!
Greg visszafordul áldozatához.
- Egyszóval... az elvégzett munkád utáni járandóság, és a szer pillanatnyi árfolyamon számolt reálértékének összesítése egy enyhe negatívumot jelez a te oldalra, Jack. Sajnos, triste, mais vraie. (szomorú, de igaz)
A másik szótlanul hallgat.
- Ellenben, tudok egy munkát, ahol ezt az árnyalatnyi negatívumot akár egy csöppnyi pozitívummá lehetne fordítani.
- Mi az? - kérdi lemondóan Jack.
- Egy ilyen kis tárgy...- mutatja kezeivel - Át kéne vinni a túlpartra.
A kép kimerevedik. Jack arcát látjuk, s mögötte a tengert.
Egy pillanat alatt realizáltam, nincs sok választásom, meló, vagy cápák között. Mit lehet erre mondani?
- Rendben. - feleli. Színjózan, nincsenek elvonási tünetei.
Greg csettint, a telefont kéri, hogy visszahívja "a kislányt".
Részlet vége