INDEX | HUROK

Hurok


A semmi birodalmában
Visszhangzik egy kiáltás
Hullásunk, hanyatlásunk végtelenített sikolya
Folyamatosan ismétlődve
A képzelt univerzum belső határain
Újra és újra

Graffiti


Szintetikus eső hull
Halott babonák ébrednek
Kacagnak a kelepcékbe zártakon
Aki szabad meneküljön
Aki még él és nem fogoly
Angyaltánc lengi körül
Hívatlan boldog angyalok,
Aszfalt szélén kószáló kóborok

Meztelen babák égnek


Ki gyújtotta fel a tüzeket?
Kiszáradt folyók partján csontvázak után kutatva
Tudományos tökéllyel, látva az izzani vágyó
Romlott kupolákat, templomok ágytálát
És minden bűzlő hazugság kontár őrületét
Én voltam e bűnök szülőatyja
S a piszkos munkát pribékjeim végezték
Míg ásítozva tekergettem az időt

Még sincs béke


Nincs más csak a rettenet
Nincs más, mint az élettelen élet
Ez a halál előtti mozdulatlanság
Az ablakkeret ágyamból egy festmény rámája
A kert, ahol madarak éneke fájdalmasabb
Mint az ipari hangok kíméletlen zümmögése
A csalogány szerelmét hívja
Nekem a halál dalol
Nem akarod hallani utolsó kívánságom
Tomboló lármáját, félelmét
Veled vesztem, aki vagyok, vagy lehettem volna
A testből végül eltűnik a szent varázs
Marad az értelmetlen tragédia nyaktilója

Kemikáliák


Füst és buta démonok
Engedjetek végre el!
Hagyjátok új tavasz fésülködő tündéreit!
Elaggott halászok zsákmányát
Zavaros, hamis igazát
Legyen botorkáló felfedezés
Legyen csalódás és ne legyen fény
Csak üres háló halak nélkül
Rezignált kihűlésben



Enkidu, Enkidu virrasztani próbálok
Álmomban kígyót szőnek halál virágok